hirdetés
hirdetés

Teszt: Citroën C4 Picasso 1.6 THP

A C4 Picasso remekül megtervezett, kielégítõ anyagokból jól összerakott, elegáns és praktikus autó. Csak a váltó, csak a váltó, csak azt tudnám feledni... meg a motort.


Muszáj-Herkules





A megélhetési betûvetõ (nem visz rá a lélek, hogy lezsurnalisztázzam) gonddal õrzi az elfogulatlanság lászatát. Mikor egy-egy tesztelendõ jármûvel ismerkedni kezd, képekre gugliz szövegek helyett; ha cikk akad az útjába, csak a mûszaki adatokra figyel, a nyilvánvalóan szubjektív értékelésre nem.

A tiszta lappal induló autók túlnyomó többsége kellemes csalódást okoz – a formabontó megoldásairól ismert Citroën C4 alapú buszlimuzinjának csúcsverziója a szabályt erõsítõ kivételek közé tartozik. Az alábbiak remélhetõleg segítenek eldönteni, bennem, a módszerben, vagy a gyártó készülékében van a hiba.
   
Ha az avantgárd gyökereihez évtizedes csámborgás után visszatalált Citroën autók helyett mûkorcsolyázókat vagy szinkronúszókat gyártana, azok sorozatban kapnák a magas pontszámokat a mûvészi hatásra. A középkategóriás C5  a legutóbbi modellváltás nyomán breton trampliból pángermán bombázóvá változott át. A kis C3 önmagában is takaros fruska, DS verziójának pedig jó esélye van letaszítani trónjáról a négykerekû divatkiegészítõk netovábbjának számító Minit. Az alsó-középmezõnyben induló C4 e zajos sikerek árnyékában szinte észrevétlenül teszi a dolgát, és 2004-es bemutatása óta úgy-ahogy sikerült letisztogatnia a márka arculattáról a korábbi évtized xsarát.

Kellõképp – egyeseknek túlontúl – modern vonalvezetésû, a technofilek kedvét érdekes kütyükkel, a környezetvédõkét alternatív meghajtásokkal és üzemanyaggal (kétféle hibrid-eletromos, bioetanol) keresi. Olyan jól sikerült, hogy hajlamosak vagyunk megbocsátani még a padlólemez szintû rokonságot is, mely a Xsara elõdjéhez, a rossz emlékû ZX-hez fûzi. A C4 a Citroën igáslova: még a kordivat által létrehívott perverziót, az optikailag magasított MPV (buszlimuzin) karosszériát is megtûri a hátán.


Külsõ
A C4 Picasso öt (Grand Picasso változatban hét) ülõhelyes, tágas, kényelmes és világos utasterû jószág. Nyilvánvalóan nem apa vagy anya autója, hanem a családé, azaz lényegében senkié – a gyártó nyilván e megbocsáthatatlan konformizmust akarta kiküszöbölni, mikor a THP verziót a jármû funkciójához képest izmos benzinmotorral szerelte fel. (Arra, hogy érdemes volt-e tizenkilencre lapot húznia, a Motor és menettulajdonságok részben visszatérünk még.)

Ránézésre elképzelni is nehéz, hogy a lemezek alatt 150 ló bújik meg: a C4 Picasso karakterének meghatározó eleme a sikkes bumfordiság. Még véletlenül sem akar ragadozónak látszani; pontosan tisztában van önnön kérõdzõ mivoltával és azzal, hogy táplálékláncban elfoglalt helyén sem külsõ, sem belsõ értékei nem változtatnak.

Az elõbbieknek se szeri, se száma.  A PSA-Citroën konglomerátumnál valaki nagyon érzi a lámpatesteket: ahogy a nálunk megfordult Peugeot-k esetében, a hátsó pár különösen gyönyörû, és ehhez illõ szemérmetlenséggel ékelõdik a far lemez- és üvegfelületei közé. Parádés az a formai megoldás is, ahogy az elülsõ sárvédõk a lökhárítóhoz és a motorházfedélhez szervülnek: a hangsúlyozottan elkülönülõ idomok azt a benyomást keltik, hogy a voltaképpeni autó az utascella; minden egyéb – a motor is – könnyen pótolható toldalék. A karosszéria inkább magas, mint széles, de nagyszerûen eltalálták az arányait: nem doboznak, hanem dobozkának imponál.  Megnövelt hasmagasságában több az illúzió, mint a tényleges centiméter, de – akár a hobbiterepjárók esetében – ennyi is elég, hogy megkönnyítse a ki-beszállást és megteremtse az “emelkedettebb stíl” látszatát.


Valószínûleg újabb olvasókat veszítek majd a konklúzióval, de meg nem állom, hogy szavakba öntsem: a C4 Picasso a 21. század elsõ (és minden valószínûség szerint egyetlen) harmonikus megjelenésû buszlimuzinja; összhatását tekintve mosásban összement Chrysler Voyagerre emlékeztet.   (Tudni kell,hogy ez utóbbi volt a t. szerzõ egyik legkedvesebb autója... a szerk megj.)

Belsõ
Az utastér olyan ziccer, melyet a francia autóipar általában, a PSA-Citroën pedig különösen ritkán hagy kihasználatlanul. A múlt század 90-es éveinek egyen-xarain szocializálódott nemzedék számára már-már túlzásnak tûnik ennyi eredetiség – kétségtelen viszont, hogy új színekkel gazdagítja az autóval való ismerkedés amúgy rutinszerû folyamatát. 

A C4 Picassót ellenségei sem vádolhatják azzal, hogy belterében minden kezelõszerv kézre esik és/vagy magától értetõdõ a mûködése. A kormánynak csak a karimája forog, az agya egyhelyben áll és túlméretezett szatellit-kapcsolóként mûködik: a fedélzeti számítógéptõl a navigáción és a hifin át a sebességtartó automatikáig minden vezérelhetõ róla, és kapcsolói sem olyan sívón igénytelenek, mint a tavaly kipróbált, belépõ szintû C5-ben voltak. A három panelbõl álló digitális mûszerfal középen van, a félautomata váltó karja (azaz inkább pálcikája) két óránál kandikál elõ  a kormány mögül: kacsintás a Citroën-múlt legdicsõbb fejezetét fémjelzõ DS felé. A kézi fokozatléptetõk lapátfülei kilenc és három óránál bújnak meg a karima és a bajuszkapcsolók között – krómozásukról a nap végén ki-ki leolvashatja, hányszor ütköztek ujjai nem várt ellenállásba az utóbbiak felé vezetõ úton.


A mûszeregység mellett a mûszerfal is hármas tagolású (a plasztikszendvics szemmagasságba esõ rétegét a full extrás Picassókban a kárpitokkal együtt bõrözik), érdemleges méretû rakodóhelybõl viszont mindjárt ötöt kapunk: pakolhatunk a kulissza két oldalán kialakított rekeszekbe, a középkonzol billenõajtaja mögé, a könyöklõ alá vagy a kesztyûtartóba – a több gyerekkel cuccoló családok számára áldás valamennyi.

Az Exclusive felszereltségû tesztautó galambszürke plüssel borított ülései merész formájúak és (számomra túlontúl) puhák, a biztonsági övek alsó rögzítõpontjai – váltóbot és -kulissza híján – olyan mélyen vannak, hogy csak komoly svédtorna árán lehet beléjük találni. Az automata klíma négyzónás: elöl és hátul is oldalanként vezérelhetõ a digitális kijelzõkkel, melyek a mûszerfal-kulissza két sarkában, illetve a B oszlopon kaptak helyet, és a sofõrnek bal, az utasnak jobb kézre esnek. Újabb Citroën-innováció; a világ többi autójában épp fordítva szokott lenni.

12>

hirdetés

Ajánlott olvasnivaló

Érdekes lehet még

Citroen C1 1.0i Spot

Citroen C1 1.0i Spot - kiskép

Ár: 1.990.000 Ft
Felépítés: Ferdehátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó:

Részletes adatok...

Citroen C1 1.0i Spot

Citroen C1 1.0i  Spot - kiskép

Ár: 2.165.000 Ft
Felépítés: Ferdehátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó:

Részletes adatok...

Citroen C1 1.0i Comfort

Citroen C1 1.0i Comfort - kiskép

Ár: 2.515.000 Ft
Felépítés: Ferdehátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó:

Részletes adatok...