hirdetés
hirdetés
  • 728_90
  • 728_90_2

Teszt: Skoda Octavia 1.4 TSI

Szerintem szép is. Vagy csak harmonikus? Nem; a szépség a harmónia egyik formája.. és a legmegfelelõbb szó arra az anguláris lágyságra, ami lemezfelületeit jellemzi. Skoda Octavia.

JÁTSSZUNK INDIÁNOST!



A globalizáció kifejezés úgy elkoszlott a napi használatban, hogy még a tájékozottabbak is a "gyanús ocsmányság" latin megfelelõjének hiszik. Hogy a közönségkapcsolataira oly kényes autóipar bottal sem piszkál hozzá, teljesen érthetõ, és még csak nem is válságtünet: az egy konszernhez tartozó, közös alapokra, közös fõdarabokból és részegységekbõl építkezõ gyártók jó ideje szinergiát emlegetnek.


A szinergia több puszta összetartozásnál: a részek összességének az egyes alkotóelemeken túlmutató minõséggel kell rendelkeznie. A "minõség" ez esetben nem vevõszolgálati, hanem filozófiai kategória, és itt kezdõdnek a gondok: ezt az apróságot semmiféle marketing nem képes velünk, vásárlókkal elfogadtatni. Mi csak a kézzel fogható minõségben hiszünk; nem tudunk – és õszintén szólva nem is akarunk – kitörni a megjelenés, a teljesítmény, az ár-érték arány és a fenntartási költség bûvös négyszögébõl. Az élvezeti érték és a presztízs is számít persze, de ezek (rövid vagy hosszú távon) komoly többletkiadással járnak, így a többség egyenletében nincs helyük.

A speciális igényekre szakosodott, fürge kis gyártók jobb idõkben a torta habján is elélnek, a nagytestû konszerneknek azonban több és kalkulálhatóbb bevételre van szükségük. Célcsoportjukat a bûvös négyszögben keresik, kockázatot nem, vagy csak kivételt erõsítõ szabályként (VW Phaeton)  vállalnak. A egzotikus szinergiák – lásd a Togliatti-Lada vagy a Chrysler-Maserati szomorú példáját – ideje lejárt; a költséghatékonyság és a biztonság napjainkban minden más szempontnál elõbbre való.

Az autónak, mint kulturális ikonnak és életmód-kiegészítõnek, nem könnyû idõk ezek: létében veszélyeztetik az újabbnál újabb, jobbára a Távol-Keleten készülõ használati tárgyak. Nevük, ha van, csak áruvédjegy, lemezeik alatt azonban mind ritkábbak az újrahasznosított mûszaki megoldások. Az európai konszerneknek nagyon fel kell kötniük a gatyájukat, hogy a bennük megtestesülõ ár-érték aránnyal versenyre kelhessenek. A Renault középkategóriás alternatíváját  már ismerjük – alább a VW csoport bajnokát, a nemrég frissített Skoda Octaviát vesszük szemügyre közelebbrõl.


Külsõ
Az 1996-ban bemutatott, 2004-ben kívül-belül átdolgozott Octavia tágas, méretéhez képest kedvezõ árú kocsi volt, és a frissítés után is az maradt. Noha az alapjául szolgáló VW Golfnál csak négy centiméterrel hosszabb, túlnyúlásai sokkal testesebbnek mutatják; a Skoda formavilágában kevéssé jártas szemlélõk csak nagy üggyel-bajjal tudják nagyobb testvérétõl, a Superbtõl megkülönböztetni. Tekintélyt parancsol, ami mindennapos használatban aligha válik tulajdonosa kárára – hogy miért, arra alább visszatérek még. 

Szerintem szép is. Vagy csak harmonikus? Nem; a szépség a harmónia egyik formája… és a legmegfelelõbb szó arra az anguláris lágyságra, ami lemezfelületeit jellemzi. Vékony vonalon egyensúlyoz a darabosság és a gömbölyûség között, és ettõl – számomra – perverz módon izgalmassá válik. Olyan érzés nézni, mint egy öltönyös pasast, aki drótkötélen egyensúlyoz a Niagara felett. Tudod, hogy nem fog leesni, hisz nem ma kezdte a szakmát… de a lehetõség mindvégig adott, és ébren tartja a figyelmedet.

Az igazi profik tudják ezt, mi több, építenek rá. Sosem tesznek úgy, mintha könnyû dolguk volna, és meg sem próbálnak tökéletesnek látszani: tisztában vannak vele, hogy az esendõséggel sokkal könnyebben azonosul a nagyérdemû.

Bal hátulról, "hét óra" irányból közelítettem a kocsihoz, és elkezdtem körbejárni. Mire a színre fújt kilincsektõl az óvatosan átrajzolt elsõ lámpákon át a krómfogakkal vigyorgó hûtõmaszkig jutottam, rájöttem a trükkjére. Ha a VW kínálatát – hogy miért és hogyan, ne firtassuk – némafilmre vinnék, a végletekig kifinomult és felértékelt Golf szerepét a szívdöglesztõ Ramón Novarro  az Octaviáét a faarcú komédiás, Buster Keaton játszaná. Az utóbbi pont annyival szórakoztatóbb az elõbbinél, amennyivel kevésbé veszi komolyan magát.
Pedig az átalakítások az õ esetében is a felértékelés irányába hatottak. Apró, lényegében kozmetikai módosításokról van szó, az összhatás azonban magáért beszél: az "új" Octavia – a maga visszapillantóba integrált indexeivel és névre gravírozott lámpabúráival – sokkal komolyabb autónak látszik a réginél.
Noha hivatalosan csak alsó-középkategóriás, méretén kívül immár stílusa is a felsõ-középkategóriába pozicionálja. 560 literes, tárolórekeszekkel is jól eleresztett csomagtere fokozottan családbarát; az egyterûek zömének is becsületére válna.


Belsõ
A frissítés börleszkes vezérfonala az átdolgozott kormánykeréken is visszaköszön: a légzsák keskeny krómszájjal vigyorog ránk, míg helyünket keressük a különös formájú, kanálformán elkeskenyedõ ülõlapon.
A szinergia német útjának felületes ismeretében (a 90-es évek közepén gyakran vezettem a Fiat-uralom alól frissen felszabadult Seat Ibizáját) nagy meglepetésekre nem készültem, a felhasznált anyagok és az összerakás minõsége mégis meghökkentett kissé. A Renault Daciája sokat fejlõdött ugyan, a sztenderdizált gyártástechnológia és az ipari formatervezés vékony máza alatt azonban minden kétséget kizáróan a régi Dacia maradt – az Octaviában árnyékként sem kísért gyermekkorom farmotoros 120-asának vagy a közelmúlt balsikerû Favoritjának szelleme. A szanálás szemmel láthatóan, ujjal tapinthatóan, orral érezhetõen sikeres volt. A boldog békeidõk Sziléziája fõnixként emelkedett ki az elmúlt fél évszázad hamujából, és olyan gépet épített, melyben ideális arányban keveredik mindaz, ami a valódi Közép-Európát oly kívánatossá teszi minden hajdanvolt és majdani birodalomépítõ szemében: a sváb szakszerûség, a szláv szív és a határokon átívelõ feldunai gemütlichkeit.

Belsejének hangulatát a minõségi VW komponensek és a klasszikus Skoda-embléma zöld-fehér-fekete szinesztéziája határozza meg. Az antracitból feketébe hajló mûnyagok, a fehér háttérvilágítású körmûszerek és a síkkijelzõ fekete alapon fehér karakterei mûvészien monokróm hatást keltenek, a középkonzolba integrált multimédiás egység kijelzõi és a klímavezérlés gombjai zölden derengenek; napszállta után az Octavia – egyéb erényei mellett – szembeötlõ hatékonysággal testesíti meg a középkorú Fradi-szurkolók álmát a tökéletességrõl.

Tetszett a kabin visszafogott (leánykori nevén konzervatív) formavilága, megannyi jól kézre esõ, csillapítással nyíló-záródó tárolórekesze,  a váltóbot krómozott buzogányfeje, melynek jóvoltából sosem éreztem magam fegyvertelennek – a vége felé már az avantgárd formájú elsõ ülõlapok sem tûntek különösnek. A Skoda a képére formált; megállapodott embert – vállalati al-almuftit, állami vagy önkormányzati középvezetõt – csinált belõlem. Nem tudhatta, hogy hiába fárad – az élményért mindenesetre hálás vagyok neki.       
     
Hogy csak negyven felett tûnik-e ennyire eltaláltnak, vagy abszolút mércén is az, nem tisztem eldönteni. Az együtt töltött hét során csak arról gyõzött meg, hogy esztétikus, rendkívül kényelmes és tökéletesen funkcionális jármûrõl van szó. A kiegyensúlyozottság jegyében nem hagyhatom említés nékül a csak németül kommunikáló számítógépet és a lejáró tükörállító csavarkapcsolót sem – ez utóbbit, lévén az egyetlen számottevõ mechanikai terhelésnek kitett kezelõszerv, illett volna strapabíróbb anyagból megszoborni.    

12>

hirdetés

Ajánlott olvasnivaló

Érdekes lehet még

Skoda Superb Ambition 1.4 TSI 125 LE

Skoda Superb Ambition 1.4 TSI 125 LE - kiskép

Ár: 7.025.870 Ft
Felépítés: Lépcsőshátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó: Manuális

Részletes adatok...

Skoda Superb Ambition 1.8 TSI 160 LE

Skoda Superb Ambition 1.8 TSI 160 LE - kiskép

Ár: 7.455.280 Ft
Felépítés: Lépcsőshátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó: Manuális

Részletes adatok...

Skoda Superb Ambition 1.8 TSI DSG 160 LE

Skoda Superb Ambition 1.8 TSI DSG 160 LE - kiskép

Ár: 8.068.690 Ft
Felépítés: Lépcsőshátú
Üzemanyag: Benzin
Váltó: Manuális

Részletes adatok...