hirdetés
hirdetés
  • 728_90
  • 728_90_2

Teszt: Toyota Auris 1.6 Sol

Kiegyensúlyozott mûködés, híd hatású középkonzol, kiválóan mûködõ motor, kimagasló megbízhatóság: Toyota Auris 1.6 Sol
 

Toyota váltóruha


A Toyota Auris (a Corollával együtt) hazánkban is az alsó középkategória meghatározó modellje, a kettõbõl együtt kb. 4 és fél ezer darab fogy évente.

                            Toyota belépõ modell az buszlimuzinok világába: Auris

Corolláról és általában a Toyotáról beszélve, mindenkinek a megbízhatóság és tartósság ugrik be elõször, ezt az imázst sikerült jól felépíteni és fenntartani. A vevõk nemcsak technikai értelemben bízhatnak a Corollában. Bár ára kategóriájában inkább a magasabb régióban helyezkedik el, de jó az értéktartása és az importõrnek nem szokása ide-oda cikázó árakkal, az éppen megvett autót jól leértékelõ ár-akciókkal borzolni a már meglévõ tulajdonosok A tesztünkben szereplõ ötajtós, 1,6-os kettõs VVT-i motoros Auris Sol kivitelû változat  minden érdemleges extrát tartalmaz – köztük a kulcs nélküli beléptetõ és indítórendszer és a kétzónás automata klímát -  csak a kitörés- és kipörgésgátlóból álló menetdinamikai csomagot és a Bluetooth/navigáció csomagot kell külön megrendelni.


Amúgy az Auris-szal a Toyota is végképp csatlakozott a magas építésû, buszlimuzin-formát alkalmazókhoz az alsó középkategóriában. Így elég nagy a homlokfelülete, amit kiváló légellenállási alaklényezõvel (0,292) ellensúlyoztak. A gondos aerodinamikai tervezés eredménye, hogy csekély a szélzaj. Az ajtók finoman csukódnak, a be- és kiszállás elõre-hátra egyaránt kényelmes. A magas építésmódnak és a magasan elhelyezett üléseknek köszönhetõen, a derékfájósok örömére, nem kell mélyre huppanni és onnan feltápászkodni. A kivitelezés minõsége megfelel a Toyotáról alkotott képzeteknek: a hézagok szûkek, az illesztések egyenletesek, a fényezés szép.


Igazán az utasteret tekintve éreztem úgy, hogy az elõbb említett legenda akár igaz is lehet, itt ugyanis sok kisebb-nagyobb jel utal a tervezõk esteleges kapkodására. Elöl a „híd hatású középkonzol” uralja a teret, amely kétségkívül érdekes és szépen megformázott elem (azt is olvastam egy Toyota-közleményben, hogy a párizsi Notre Dame támpillérei lebegtek a tervezõk szeme elõtt, amikor megrajzolták). A baj csak az, hogy stílusához semmi nem igazodik a vezetõtérben, és funkciók nélkül szó szerint lóg a levegõben. A középkonzol felsõ részén lévõ többi kapcsoló szép, de semmi különös, megmaradtak a hagyományos japán bajuszkapcsolók is, de ezektõl teljesen eltérõ alakú és stílusú a tempomat kapcsolókarja. A sebességváltó a híd elejére, magasra került, a lehetõ legjobb helyen van, könnyen elérhetõ, tologatható. Mögötte a kézifék-kar elhelyezése már nem a legjobb – nem esik jól kézre - , ráadásul a kioldó gombot éppen a megszokottal ellentétes irányban kell mûködtetni. Ezt természetesen megszokják azok, akik állandóan ezzel az autóval járnak, így a használhatóságot nem befolyásolja jelentõsen.

                                            Aurisban újdonság: ívelt kézifékkar

A pedálok elhelyezése önmagukban, és a kormányhoz, sebességváltóhoz képest is tökéletes, a két síkban állítható kormánykerék és az állítható magasságú vezetõülés segítségével mindenki megtalálhatja az optimális vezetési testhelyzetet. A vezetõ és az elsõ utas helykínálata minden irányban nagyvonalú, a középkonzol legnagyobb elõnye, hogy nem szûkíti be a lábteret. Az elsõ ülések ülõlapja elegendõen hosszú, oldaltartásuk is jó – deréktájon kissé túl jó is, ami azt jelenti, hogy a méretesebbeknek szoros lehet, miközben vállmagasság felé haladva enyhül az oldaltartás mértéke.

Hátul is nagy a hely, és elég hosszú az ülõlap. A padló nem boltosodik ki, szinte sík, így a lábaknak bõven van hely. A hátsó ülések egy kicsit az elsõk fölé magasodnak, így a hátul ülõk kilátása és közérzete is jó. A középen ülõt csak a kihajtható kartámasz kidomborodása zavarhatja egy kissé, viszont a háttámla állítható. 

A döntött elsõ- és a széles hátsó ablakoszlop miatt az átlós kilátás rossz, ezt részben enyhíti az elsõ ajtókon lévõ háromszög-ablak, bár igazi haszna kevés. A viszonylag mélyre nyúló hátsó szélvédõ révén viszont tolatáskor egészen jól érzékelhetõ a kocsi vége. A hátsó ablaktörlõ által törölt felület viszonylag kicsi. A narancssárga fényben tündöklõ Optitron mûszerek néha szó szerint parasztvakításnak tûnnek, fényerejük körülményesen szabályozható, mint a fedélzeti számítógép léptetése, és a LED-szegmensekbõl összeálló analóg hatású megjelenítés semmi elõnyt nem jelent, fõleg az üzemanyagszint silabizálható ki nehezen - szerkesztõi fotós megjegyzés: a látvány nekem kifejezetten tetszett, de mások vagyunk, ezek szubjektív dolgok.  A kétzónás klímaberendezés jól végzi a dolgát: automata állásban is finoman adagolja a levegõt.

               Nem a hatalmas csomagtartó miatt fogját szeretni a Toyota Avensist

A csomagtartó mérete a kategóriában szokásos, a hátsó támlák elõre buktatásakor az ülõlap is elmozdul, így nem kell külön elõre dönteni – az így kialakuló, jól kihasználható csomagtérben csak egy kis lépcsõ marad. A pótkerék helytakarékos méretû.
A tesztautó futásteljesítménye a megszokottnál nagyobb volt, de még így sem lehetett az elhasználódás jeleit felfedezni, sem zörgés, sem kopás formájában. Egyedül a csomagtartó felõl hallottam valami zavaró nyikorgást, pedig a pótkerék és a szerszámkészlet rögzítése tökéletes volt. Az alkalmazott anyagok minõség és tapintás szempontjából vegyes benyomást keltenek, de mindenképpen strapabírónak tûnnek.  


Az 1,6-os, 16 szelepes, kettõs változó szelepvezérlésû (VVT-i) motor 124 LE-s. A motor egész egyszerûen kiváló: nem is olyan régen ekkora teljesítményt legfeljebb egy sportos 1,8-asból tudtak kicsiholni; emellett igen finom, egyenletes a járása, az alapjárata szinte észlelhetetlen. A gázadásra villámgyorsan reagál, s bár a nyomaték-maximumot csak 5200-as fordulatnál produkálja, már 3000-tõl elég jól húz. 3000-es percenkénti fordulattól viszont megemelkedik a hangja, és autópálya sebességen már eléggé bõg. Az ötfokozatú váltó fokozatkiosztásakor nyilvánvalóan nem lehetett más választásuk a tervezõknek, ha azt akarták, hogy nagyobb sebességnél ne kelljen állandóan visszakapcsolni a gyorsításhoz.


Maga a váltó az igen jól elhelyezett, pontosan mozgatható karral jól kezelhetõ. Érdekes, hogy nem túl könnyû járású, a váltáskor le kell gyõzni egyfajta kezdeti szoruló ellenállást, ám ám aztán szinte magától beszippantja a kart a megfelelõ fokozatba.

 A jó fogású kormány az elektromos szervón keresztül precízen irányítja a kerekeket. A rásegítés mértéke nem rontja az útról érkezõ visszajelzéseket, mégis van az egész kormányzásnak valamiféle „szintetikus” érzete, amit nehezen lehet elmagyarázni.  A kerékfelfüggesztések a kategóriában szokásos szabványos megoldásokat követik: elöl McPherson rugóstagok vezetik meg egymástól függetlenül a kerekeket, hátul csatolt, hosszlengõkaros felfüggesztés található. A rugózás kevésbé feszes, mint azt a korábbi modellek alapján várhatnánk, egészen jól kisimítja az úthibákat. Érdekes, hogy a kerekek kirugózáskor jól hallható tompa puffanással „esnek be” egy-egy gödörbe, de ezt csak füllel érezni.  Kanyarban csekély az oldalbillenés, forszírozott kanyarvételkor gázadással és fékezéssel is nehezen hozható ki a sodrából az autó, és ha igen, akkor is abszolút jóindulatúan, a vezetõt alulkormányzott módon segítve mûködik.A fék példásan reagál, a fékpedál nyomáspontja jó helyen van, ismételt lejtmeneti fékezéskor sem csökken észrevehetõen a fékhatás. 

                 Nem felfújt Yaris: a Toyota Auris változata egyedi vonalvezetésû

Összegezve a benyomásokat, a Toyota Auris pontosan azt adja, ami „toyotaságából” következik: megbízható, kiegyensúlyozott mûködés, egyszerû, biztonságos kezelhetõség, jó térérzet és valóságos tér viszonylag kis külsõ méretek mellett, kiváló motor, várhatóan kimagasló megbízhatóság és tartósság, jó újra-eladhatóság. Mindez elfogadható – ha nem is a legolcsóbb – áron, átlagos garanciális és kiegészítõ szolgáltatásokkal. Lehet, hogy a kategóriában egy szigorú, pontról-pontra minõsítõ összehasonlító tesztben csak kevés tényezõt illetõen lenne a legjobb, az összesített eredmény azonban az élcsoportba helyezné. 

Mindenkinek ajánlható, aki nem a legolcsóbb megoldásokra törekszik, nagy súlyt helyez a kiérlelt minõségre, és nem zavarják a stílus-egységet és egyes részlet-megoldásokat illetõ apróbb kritikák. Tulajdonképpen nincs is olyan, akit eltanácsolnék a megvételétõl, mert ez az a kategória - éppen feltûnés-mentessége miatt – ami a mindennapi használat céljaira szinte mindenkinek megfelel, országúton és városban egyaránt jól használható. Mindezért olyanoknak nem ajánlom, akik az autó puszta megjelenésével akarnak elismerõ pillantásokat begyûjteni.

Kapcsolódó cikkek:

Új Toyota Land Cruiser

Toyota a környezetvédelemért


Kapcsolódó oldal:

A Toyota magyarországi képviselõjének weboldala

Deák János/fotó Dombóvári/okauto.hu2008-10-09

hirdetés

Ajánlott olvasnivaló